„Bárcsak ne itt érne a halál!”

Miután Bayreuthban ágynak dőlt, Liszt Ferenc ezt a kétségbeesett óhajt ismételgette, s érezte, mi vár rá. Utolsó napjait egy bérelt szobában kellett végigszenvednie, szemközt a Wahnfrieddel, lánya Cosima és néhai veje, Richard Wagner házával. Hozzá nem értő orvosok vették körül, Cosima pedig jóformán ügyet sem vetett kínlódására – Lina Schmalhausen, a bennfentes szemtanú leírása szerint Liszt haláltusáját közöny és méltánytalanságok tették még fájdalmasabbá. Schmalhausen Liszt növendéke, ápolója és bensőséges segítőtársa volt, s naplójában nagy érzékletességgel beszéli el mesterének betegségét és halálát. /Részlet a könyv fülszövegéből./

A dokumentumból számos, a Liszt-kutatók előtt eddig ismeretlen, intim természetű részletre derül fény. Kezdeti álláspontom a mérsékelt szkepticizmus és a teljes hitetlenkedés közi ingadozott. […] összefoglalásom drámai ellentétben áll a bő egy évszázada uralkodó nézetekkel… /Alan Walker előszavából./ Cosima Wagner, Liszt leánya igyekezett úgy alakítani a végső napok legendáját, hogy az Bayreuth, a Wagner-szentély érdekeinek megfeleljen.

Lina Schmalhausen Liszt egyik tanítványa volt, aki az utolsó esztendőkben nagyon közel állt a zeneszerzőhöz, és aki Liszt első életrajzírója, Lina Ramann számára csaknem közvetlenül a zeneszerző elhunyta után rögzítette az utolsó napok eseményeit.
Lina Schmalhausent a tanítványok köre nem becsülte sokra, mert zenei tehetsége csekélynek mutatkozott, bár pár évig tanított a pesti Nemzeti Zenedében. Ugyanakkor féltékenyek voltak rá, mivel gyermeki meghittségű kapcsolatban állt Liszt Ferenccel, ami a sokkal fiatalabb nő részéről akár idealizált, szerelmi vonzalom is lehetett - írja róla a könyvben Alan Walker.

Halálának évfordulóján (július 31.) e könyvet ajánlom olvasóink figyelmébe!

A könyv lelőhelye a Verseghy Könyvtárban.
Könyvismertetés: Félrekezelték a haldokló Liszt Ferencet