Helló weblap látogatóink!

 

Elérkezett a második nap, 2009. június 16. (kedd) van. Ma Rákóczifalvára mentünk kirándulni a Macimúzeumba. 9 órakor indult a buszunk és bizony volt aki elaludt és majdnem elkéste az indulást. Fannit az apukája a már induló buszra rakta fel, nagyon vicces volt mert majdnem őt is elvitte a busz. A sofőr bácsi nem igazán értette, hogy csak Fanni jön az apuka marad.

 

 

 

Belépve a múzeumba a játékmackók varázslatos mesevilágában érezhettük magunkat. A gyűjtemény a rákóczifalvi születésű Balázs Antal bácsi gyűjtése, tudhattuk meg a vezetés során. A macik száma mára már elérte az 1400 darabot, nagyon gyorsan nő a számuk. Képzeljétek el, hogy a legidősebb macik kora 103 év körül van. A legfiatalabb pedig 28 éves. Ruházatuk nagyon különleges. Öltözetük a történelmi korok öltözködési stílusát eleveníti fel. Nekem az a szoba tetszett a legjobban, ahol egy igazi élő kígyót tartottak. Ez is egy ajándéka a múzeumnak. Éppen etetés ideje volt, de a lányok nagyon tiltakoztak és sajnálták az élő eleséget, amit a kígyó fog elfogyasztani. Így a  bácsi a lányokra való tekintettel nem etette meg a kígyóval a patkányokat, pedig én úgy megnéztem volna. Állítólag 3 vagy 4 darab fiatal kis patkány a tápláléka. Meglepetésként elmehettünk a gyűjtő bácsi lakásába is. Csodálatosabbnál csodálatosabb fácánokat, agarakat és más egzotikus állatokat nézhettünk meg. Megismerkedtünk Otellóval a gyönyörű lóval, aki úgy megijedt tőlünk, hogy elkezdett négy lábán hintázni. Nagyon furi volt Pedig nem vagyunk félelmetesek

 

 

 

Ebédre értünk vissza és a kis csapat bizony efáradt. Képzeljétek a lányok is az utolsó falatig elpusztították az ebédet. Nagyon finom volt a rántott tonhal. Mennyei lakoma volt! A kisebbek a könyvtárban párnákból és szivacsból ágyat készítettek és lefeküdtek pihenni.

 

 

 

Délután Edit néni irányításával sündisznót varrtunk. Akinek meg nem volt kedve fogócskázott a gyermekkönyvtárban. Kisebb baleset is előfordult, de egy tábort nem lehet megúszni foltok nélkül. Igazam van!?