Liszt Ferenc nemzetiségét számos életrajzi tanulmány tárgyalja. Ezek főként vagy németnek, vagy magyarnak vélik, bár a wikipedia még olyan tanulmányt is hoz, mi szerint szlovák zeneszerző lett volna. A tény, hogy a történelmi Magyarország területén született Doborjánban, anyja osztrák, apja magyar volt. Kora ifjúságától kezdve viszont a francia vált szóbeli kifejezésének eszközévé.

Ő maga magyarnak vallotta magát, és e magyarságát több ízben kifejezésre is juttatta. Elég csak az 1938-as pesti árvízkárosultak javára adott koncertkörútra, vagy a Zeneakadémia megalakítására gondolnunk. Bár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában, soha nem vette fel sem a francia, sem a német, vagy az olasz állampolgárságot. Liszt soha nem volt osztrák állampolgár sem. Utazásai során minden alkalommal magyar útlevelet használt, az illetőségi hely, amely útlevelében szerepelt, Sopron volt.  Továbbá Liszt gyermekei is magyar állampolgárok voltak, ez egy 1845-ös leveléből derül ki: „Gyermekeim apjuk állampolgárságát viselik. Akár tetszik nekik, akár nem, magyarok.” (Liszt, Lammenais abbénak írt levele).

Az első pesti, 1823. május 1-jei koncertre Liszt Ádám a következő plakátot nyomtatta:

„Tiszteletreméltó közönség! Magyar vagyok és nem ismerek nagyobb boldogságot, mint azt, hogy neveltetésem és taníttatásom első gyümölcseit Franciaországba és Angliába utaztatásom előtt ragaszkodásom és hálám jeléül drága hazámnak bemutathassam.”

Magyarul azonban sohasem tanult meg tökéletesen, az 1840-es árvízi koncertek alkalmából is franciául köszönte meg az őt kitüntető magyar nemeseknek a díszkardot. E díszkardot figurázza ki a Miroir drolatique  c. francia szatirikus lap karikatúrája, mely Liszt jobb oldalán (harcra képtelen módon) látható. A karikatúra mellett e versike olvasható:
Mind a harcosok közt csak Liszt a gáncs nélküli,
Mert bár kardja nagy, tudjuk, e hős lovag
Diadalt tizenhatodokon arat,
S csak a zongorákat öli.

(forrás: wikipedia ; Bozó Péter: Liszt és a német egység)